• Cafeteria
    Cafeteria

    Ha kérdése van a cafeteriáról, itt megtalálja a választ. 

    Bővebben...
  • Pénzakadémia Alapítvány
    Pénzakadémia Alapítvány

    A Pénz-Navigátor számára fontos a társadalmi felelősségvállalás, ezért kiemelt támogatói vagyunk a Pénzakadémia Alapítványnak, amely a pénzügyi kultúra fejlesztéséért dolgozik.

    Bővebben...
  • Befektetések
    Befektetések

    Megtaláljuk az Ön számára legjobb megoldásokat, melyekkel eligazodhat a befektetési lehetőségek rengetegében. 

    Bővebben...
  • Pályázatok
    Pályázatok

    Egy vállalkozás életében kiváló lehetőséget jelent vissza nem térítendő támogatások elnyerése. Az Ön cége sem maradhat le egyetlen, számára releváns támogatásról sem! 

    Bővebben...
  • Portfólió átvizsgálás
    Portfólió átvizsgálás

    Teljeskörűen és objektíven átvizsgáljuk meglévő pénzügyi megoldásait, szerződéseit, s egy analízis során javaslatokat fogalmazunk meg élethelyzetével és céljaival kapcsolatban.

    Bővebben...
  • Nyugdíjtervezés
    Nyugdíjtervezés

    Időszerű és felkészült tervezéssel elérhetjük azt, hogy időskorunkban elfogadható színvonalon éljünk, s felkészüljünk a megnövekedett kockázatok kezelésére. 

    Bővebben...
  • Főoldal
  • Tanulmányok
  • Unit-Linked életbiztosításról

Tanulmány a Unit-Linked életbiztosításról

A Unit-linked, befektetési egységekhez kötött életbiztosítás (UL) körül évek óta heves vita dúl, jellemzően szélsőséges vélemények hangoztatásával. Sikeres értékesítési hálózatok szerint az UL „gyógyír minden bajra" és minden ügyfélnek a legjobb megoldás, míg a UL által kiszorított alapkezelők, nyugdíjpénztárak, bankok szerint hozzá nem értő emberek által forgalmazott, az ügyfélnek káros konstrukcó. UL melletti érvként hangzik el gyakran, hogy

  • jó befektetés,
  • adómentes a hozam,
  • megoldja az előgondoskodást (lakás, nyugdíj, gyerekek),
  • biztosítási védelem mellérendelhető.

UL elleni megfontolás, hogy

  • drága termék (magas költségek a díjban és vagyonkezelésben),
  • előnytelen visszavásárlási (kivonási) feltételek (rendszeres díj esetén),
  • elkendőzi a valódi (kockázati személy) biztosítási szükségletet és a megfelelő fedezet hiányával súlyos kockázatnak teszi ki az ügyfelet,
  • biztosításként kezel valójában befektetési terméket, szolgáltatásokat, amivel az ügyfelet rejtett kockázatokkal terheli meg. (Forrás: Pénzügyi Tervezői Hírlap, 2009/3.)

Akkor tulajdonképpen előnyös konstrukcióról van szó, amely hatékonyan segít az életcélok elérésében, avagy egy hátrányos, drága termékről?

Véleményem szerint nem lehet egy terméket, jelen esetben egy unit-linked biztosítást jónak vagy rossznak beállítani, mindig az adott ügyfél személyre szabott helyzetében kell megvizsgálni, hogy milyen pénzügyi eszközökkel éri el a leghatékonyabban és a legbiztonságosabban a célját.

Nézzük a kritikákat:

Drága termék – Mihez képest? Ha rövid távon nézem, drágább, mint egy befektetési alap vagy ETF, de sokkal több szolgáltatás is van benne... Hosszú távon a különbségek kiegyenlítődnek, s a legtöbb élethelyzetben a mérleg át is billenhet a UL felé. Ennek oka, hogy más a célja egy banki befektetési alapnak, s egy UL terméknek. A UL ugyanakkor sokkal olcsóbb és transzparensebb a „díjtartalékos" vegyes életbiztosításoknál, melyeket sajnos még ma is nagy számban értékesítenek, pedig rugalmatlanabbak, állampapír alapúak és jóval költségesebbek (az értékesítők viszont nagyobb a közvetítői jutalékot keresnek rajta).

Előnytelen visszavásárlási feltételek szintén inkább a „díjtartalékos" biztosításoknál vannak, ahol egy 20 éves szerződést pl. a 12. évben megszüntetve az ügyfél a befizetései töredékét, kb. 40-50%-át kapja meg. Egy UL esetén mindig csak a kezdeti befektetési egységekre (vagyis többnyire az első két éves befizetésre) van visszavásárlási költség (ez általában a 10. évre éri el a 100%-ot)! Bizonyos konstrukcióknál azonban már az 5-7 év körül megjelenik az un. break–even point, vagyis az a pont, amelytől az ügyfél nyereséggel tud kiszállni! Mi ennek az oka? A válasz megint csak a termék céljaiban keresendő!

UL valóban inkább befektetési termék, ezért szükséges, hogy az ügyfél életszituációjának megfelelő kockázati védelemmel rendelkezzen. Ezt kockázati biztosításokkal érdemes lefedni!

Nézzük az előnyöket:

A unit-linked megoldások óriási előnye éppen a választási szabadság felkínálása mind a befektetési alapok összetételében, mind pedig a rugalmassági, változtatási paraméterekben.

Egy jó konstrukció ugyanis 10-20 eszközalappal rendelkezik, melyben a részvényalapok mellett megtalálhatók a pénzpiaci, kötvény, garantált, s abszolút hozam jellegűek is! Ma már olyan egyedi garantált alapok is léteznek ilyen konstrukciókban, amelyek tőke-, hozam, és un. legmagasabb árfolyamgaranciával rendelkeznek. A részvényalapok esetében pedig ne veszítsük szem elől azt a markáns tényt, hogy az ügyfelek többsége biztosítását – és esetlegesen az azzal egbekötött hitelét – hosszú távra (10-20 év) indítja el, veszi fel. Ebből kifolyólag hibás döntés egy 20 éves pénzügyi stratégiát 2 év után értékelni!

Emellett fel kívánom hívni a figyelmet az un. „cost-average effektusra", mely szerint egy folyamatosan (évente) befektetési egységeket vásároló személy azzal jár a legjobban, ha több éven keresztül leesett árfolyamok mellett helyezi el befizetéseit, ugyanis alacsony árfolyamokon több befektetési egységet tud vásárolni. A részvényalapoknál pedig a 100 éves statisztikák azt mutatják, hogy 15 éves befektetési időtávnál eddig a részvények vertek mindig mindent (Forrás: www.bet.hu). Ezen a ponton azonban kiemelt fontossággal bír, hogy a konstrukcióban lévő alapokat stratégiai szempontból menedzselni szükséges, vagyis például egy 15 éves cél esetén a 10-12. év körül egy eladási szituációban realizálni az addig elért nyerséget, s fokozatosan áttérni rövid távon is kockázatmentes eszközökbe (kötvények, pénzpiaci megoldások).

A UL – függetlenül annak biztosítási kockázati elemeitől – jogilag életbiztosításnak minősül, ezért több esetben adóelőnyökkel jár. Az árfolyamnyereség-adó-, és kamatadómentesség több esetben elérhető, ill. mivel életbiztosítási jogviszonyról van szó, ezért alkalmazandó un. hagyatéktervezés során is (az adó- és illetékmentes kifizetések miatt). Ez az egyedüli pénzügyi megoldás, amely alapok közti változtatás esetén árfolyamnyereségadó mentes! Bizonyos esetekben a céges szerződések költségként leírhatóak, s így adóalapcsökkentő megoldások is egyben.

Vagyis vannak olyan élethelyzetek és célok, melyekre kíválóan alkalmas a termék, ezek jellemzően a közép-, és hosszútávú tőkeigények komplex – azaz több tényezőt is figyelembe vevő – teljesítése, s vannak olyan helyzetek amelyeknél nem célszerű alkalmazni (jellemzően rövidtávú befektetési célok). Egy termék alapvetően nem lehet se jó, se rossz, mint ahogy a bűnügyi hírekben sem hallottuk még sosem, hogy a kés a hibás...

Egyszer egy tehetős édesapa vett a fiának, annak diplomaosztójára egy Ferrarit. A fiú sajnos nem sokáig örülhetett neki, mert egy hónap után nagy sebességgel nekiment egy fának, amit sajnos csak a fa élt túl... Ez a szomorú történet mindenképpen felvet egy fő kérdést: vajon ki a felelős? Az apa a felelős? Netán az autógyár? Vagy az autóértékesítő, aki ráadásul magas bónuszokat is kapott egy ilyen prémium kategóriás autó értékesítéséért? Netán az autógyártási iparág? Nem hiszem... Az igazság az, hogy meg kellett volna tanulni, hogy hogyan kell vezetni egy Ferrarit! Vagyis elengedhetetlen az információ kérdése! Kérdés, vajon van-e információnk az útviszonyokról, más autósokról vagy az iparág által felállított sebességkorlátozásokról...?

Ez a történet könnyen átültethető a pénzvilágba is. Egy pénzügyi döntés során is elengedhetetlen a független és objektív forrásból származó információ! Ezért van szükség szakemberekre ezen a piacon, nem pedig ügynökökre! „Ha a mások által felbújtott, száguldozó autó balesetet szenved, nem feltétlenül az autó a hibás!"

Kétségtelen, hogy a pénzügyi piacon vannak kókler és jutalékszemmel gondolkodó tanácsadók, de szerencsére jóval nagyobb számban vannak az olyanok is, akik az életüket teszik fel a kompetens, szakmai tanácsadásra, s hosszú távon igazi partnerként ott vannak az ügyfeleik mellett. Talán mindenki járt már úgy, hogy romlott szalámit vásárolt a boltban, mégse lett mindenki vegetáriánus, s ment tüntetni a húsfogyasztás ellen. Egy egyszerű betétlekötéshez nem biztos, hogy szakmai tanácsadó segítsége szükséges, mint ahogy ma már fejfájásra benzinkúton is vehetünk gyógyszert. Egy komolyabb horderejű döntés – például jelzáloghitel felvétele, nyugdíjstratégia felépítése – előtt viszont javasolt, hogy „kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét", vagyis hogy egy független pénzügyi tervező szakemberrel konzultáljon. Ez menet közben is indokolt, ugyanis a piaci változások lekövetésére sokszor változtatni szükséges a konstrukcióban.

A nyugati világban jelenleg pont annak a folyamatnak lehetünk szemtanúi, hogy a független pénzügyi tervezők, tanácsadók, sőt vagyonkezelők piaci részesedése dinamikusan emelkedik. Nagy-Britanniában a közelmúltban adta el a Barclays nemzetközi pénzügyi csoport a Barclays Global Investors vagyonkezelő ágazatát a BlackRock-nak, mely így a világ legnagyobb vagyonkezelő vállalatává vált. A Barclays döntésének – közlésük szerint – az egyik fő indoka, hogy a legnagyobb független tanácsadók, vagyonkezelők piaci részesedése tíz év alatt 36%-ról 59%-ra ugrott, ezzel csökkentve a banki hátterűek szerepét (Forrás: The Economist).

Pont a pénzügyi válság mutatta meg, hogy az emberek eltökélten vágynak rá, hogy egy független szakember segítsen nekik pénzügyi döntéseik meghozatalában. Ahogy már nyugaton évtizedek óta nő, s ma már dominánsan meghatározó a független tanácsadók piaci aránya, ez Magyaroszágon is érezhető, s üdvözlendő. Ők ugyanis objektíven tudják szolgálni ügyfeleik igényeit, mint egy jó háziorvos a betegei szükségleteit. Ennek a folyamatnak nagyon az elején vagyunk még Magyarországon, nálunk ugyanis még azok az „orvosok” vannak túlsúlyban, akik csak egy „gyógyszergyártóval vannak szerződésben...”

S erre óriási szükség is lenne, mert sajnos ma az emberek többsége nem tud különbséget tenni részvény és kötvény között vagy nominál- és reálkamat között, s úgy ír alá egy húszéves hitelszerződést, hogy el sem olvassa azt. Ha mégis elolvassa, akkor pedig nem hogy nem érti, de még a benne lévő fogalmakkal sincs tisztában!

A pénzügyi kultúra fejlesztésével megfogalmazható az a cél, hogy az emberek jobban megalapozott és átgondolt pénzügyi döntéseket hozzanak, s ne reklámok alapján hozzák meg életük legfontosabb döntéseit!

Tisztelettel:

Sági Péter
Regisztrált Pénzügyi Tervező®
elnök, Szabályzati Bizottság
MPTSZE
Minősített Pénzügyi Tervezők Szakmai Egyesülete
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.


(A tanulmány a szerző magánvéleményét tükrözi.)
(RPT® - Regisztrált Pénzügyi Tervező® – a pénzügyi tervezéssel foglalkozó szakemberek minősítése, ill. Magyarországon bejegyzett védjegye)