Pénzügyi stratégia

Nyugdíjhelyzet

nyugdijhelyzetA jelenlegi magyar nyugdíjrendszer pillérei

  • az első két elem a kötelező pillérek (állami TB rendszer, illetve a magán nyugdíjpénztárak),
  • a harmadik az önfinanszirozás eszköztára (önkéntes pénztárak, NYESZ, egyéb önálló befektetések),
  • a negyedik a foglalkoztatói nyugdíj, és
  • az ötödik az elfelejtett generáció.

Első pillér – az állami nyugdíj

Az állam a beszedett járulékokból öregségi nyugdíjat fizet a jelenlegi nyugdíjasoknak. De emellett ebből a pénzből fizeti a rokkantsági nyugdíjat, az árvaellátást, az özvegyi nyugdíjat stb.

A legújabb magyar nyugdíjrendszert az 1997. évi reformok vezették be 1998. január 1-jétől, azonban a rendszer beindulási ideje 15 év, 2013-ig a nyugdíjjáradékok döntő többségét még kizárólag a korábbi felosztó-kirovó rendszerben fogják indítani. A reform két új pillért is bevezetett.

Mitől is inog ez a pillér?

Gondoljunk a magyar korfára, és a demográfiai tényezőkre. Az 1950-56 között születettek, így 65 évesek, azaz nyugdíjjogosultak 2015-2021 között lesznek. Egyes becslések szerint lesznek olyan évek, amikor egyidejűleg az átlagos nyugdíjba vonulók kétszerese 35O-4OO ezer ember fog nyugdíjba menni. Ez annyira felborítja az aktív és passzív népesség arányát, hogy a legkritikusabb években mindössze 1,8 millió produktív szférában dolgozó munkavállaló fog szemben állni a nyugdíjasokkal, az eltartottakkal, a minimálbéren bejelentett jelentéktelen járulékot fizetőkkel, a munkanélküliekkel és az improduktív költségvetési szférában dolgozókkal, akik összlétszáma közel 8 millió fő.

Súlyosbítja a helyzetet, hogy ez az időszak pont egybe fog esni a magánnyugdíj pénztárak beindulásával szükségszerűen bekövetkező természetes deficittel, amikor is egy olyan kasszából kell a megnövekedett létszámú nyugdíjasok ellátmányát kifizetni, amelynek a bevételéből hiányzik a magán nyugdíjpénztári tagok 8 %-os hozzájárulása.

Második pillér – magán nyugdíjpénztárak – "az eltemetett lehetőség..."

A felosztó-kirovó rendszer egyre növekedő terhei miatt hozták létre a magánnyugdíjak rendszerét. Minden első munkavállalónak valamely magán-nyugdíjrendszer tagjává kellett válnia, az általa választott nyugdíjalapba, azaz magánnyugdíjpénztárba történő belépéssel. Nem volt meghatározva, hogy melyik nyugdíjalapot kellett választani, de egybe kötelező volt a belépés 1998 és 2010 között.

A korábban munkaviszonnyal rendelkezők pedig választhattak, hogy melyik rendszerbe szeretnének befizetni. Több lehetőségük is volt, az első, hogy maradtak csak a felosztó-kirovó rendszer tagjai. A második pedig, hogy mind a korábbi, mind az új magánnyugdíj rendszerbe is fizetnek. A munkavállalók mintegy 50 százaléka használta ki ezt a lehetőséget.

2006-ban 2,6 millióan voltak ilyen nyugdíjpénztárnak a tagjai. A törvényes nyugdíjkorhatár elérése után járadékként fizetik ki a befizetett összeget, hozzáadva a hozamot, és levonva a költségeket, a nyugdíjpénztárak. A nyugdíjkorhatár elérése előtt nincs lehetőség arra, hogy a befizetett összeget visszakapja a pénztártag.

Az volt a terv, hogy akik 15 évnél kevesebb ideje fizetik a megfelelő összeget, annak a nyugdíjpénztárak egy összegben fizetik ki az eddig befizetett pénz. A 20 éve fizetőknél viszont járadék formájában, havi részletekben fizetik ki a nekik járó összeget.

Ennél a rendszernél nem volt lehetőség rokkantsági nyugdíj kifizetésre, így próbálta az állam korlátozni a jogtalanul rokkantságot igazoló emberek próbálkozásait.

A magán nyugdíjpénztárak azonban ugyanúgy a jövedelemeltitkolás problémáitól terheltek, mint az első pillér, hiszen aki a ténylegesen élvezett jövedelménél jóval kisebbet vall be, annak a 8 (2011.12.01-től 10) százalékos járuléka is kisebb lesz.

A választható portfólió 2008. január 1-jétől esedékes bevezetése ugyan lökést adott ennek a szektornak, de alapproblémáját nem oldotta meg. Amíg 2006–ig a pénztárak többnyire valamivel az inflációs szint felett teljesítettek, addig 2007–ben 2 kivételtől eltekintve (Axa, Prémium) nem tudták túlteljesíteni a 7,4 %-os pénzromlás ütemét. Megalakulásuk óta először a magán nyugdíjpénztárak túlnyomó többsége negatív reálhozamot produkált. Az azóta eltelt években a teljesítményük továbbra sem hatékony, s a gazdasági válság következtében sokan tapasztalták, hogy tőkéjük értéke nem éri el a befizetéseik mértékét.

A magán nyugdíjpénztárak előnye az első pillérrel szemben az egyéni számlavezetés, és – haláleset bekövetkezésekor – a tőke örökölhetősége volt.

A 2010-es év végi változások során a magán nyugdíjpénztárak vagyona, vagyis a tagok befizetései átkerültek az állami nyugdíjrendszerbe, s a pénztárakban nagyságrendileg 100 000 fő maradt. Ők a jövőben nem gyarapítják az állami nyugdíj szempontjából fontos szolgálati éveik számát, tehát nyugdíjat szinte kivétel nélkül (eltekintve azon pénztártagoktól, akik már 2010-ig összegyűjtötték a teljes állami nyugdíjhoz szükséges 20 év szolgálati időt) a magán nyugdíjpénztári megtakarításaikból kapnak. Az a közel 3 millió fő, aki visszalépett az állami rendszerbe, ő „beleegyezését adta", hogy magán nyugdíjpénztári tőkéje átkerüljön a társadalombiztosítás kasszájába, így ők a nyugdíjukat csak az államtól várhatják.

Amíg az első pillér – és korábban a második – valamelyikét választani kötelező, addig a további pillérek az egyén választására vannak bízva és az öngondoskodás, önfinanszírozás eszközrendszerébe tartoznak. Mivel az első két rendszer még mindig nem volt elegendő arra, hogy az egyre növekvő számú nyugdíjast az állam hatalmas veszteségek nélkül el tudja tartani, ezért bevezettek egy harmadik rendszert is, ami már az önfinanszírozást próbálja támogatni, és önkéntes alapon működik. Ide tartoznak az önkéntes nyugdíjpénztárak, a nyugdíj előtakarékossági számlák, és minden egyéb önkéntes alapon történő nyugdíj célú megtakarítás.

Harmadik pillér – Önfinanszírozás

a) Önkéntes nyugdíjpénztár

A kötelező járulékon kívül mindenki további összeget fizethet valamely önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárba. 2006-ban 1,3 millió tagja volt ennek a rendszernek.

A tagdíjak állami támogatást élveznek, ami a személyi jövedelemadóból érvényesíthető, ennek mértéke 30% maximum évi 100.000 Ft-ot (a 2020. előtt nyugdíjba vonulók számára maximum évi 130.000 Ft) Amennyiben több, eltérő típusú önkéntes pénztárba (pl. önkéntes nyugdíjpénztár és önkéntes egészségpénztár) fizet be, akkor a visszaigényelhető adóösszege a két pénztárból együttesen maximum 120.000 Ft lehet. A nyugdíjpénztári állami támogatás nincs jövedelemkorláthoz kötve.

Az önkéntes nyugdíjpénztárakban tartott megtakarítás adómentes, 2010.01.01 óta viszont a munkáltatató által fizetett rész adókötelessé vált. Az adó aktuális mértéke elérhető itt.

Abban az esetben viszont, ha 10 év után a nyugdíjkorhatár elérése előtt kéri vissza a pénzt a befizető, azt le kell adózni. Ma közel 70 ilyen nyugdíjpénztár működik, ezen belül is 15 társasághoz tartozik a tagok 80 százaléka. Ennek a szegmensnek a növekedése erősen függ a munkavállalók jövedelmének alakulásától.

A harmadik pillér, vagyis az önkéntes kiegészítő nyugdíjpénztár nagy gondja az, hogy túlságosan alacsonyak a befizetések: csupán 4-6 ezer forint havonta az átlagos takarékoskodó esetében. Ugyanakkor, bár kicsit jobbak, mint a magán pénztárak esetében, de valójában alacsonyak a reálhozamok. Ezen az állami támogatás sem segít, hisz az csak az újonnan befizetett összegre vonatkozik, nem a teljes tőkére.

Ezért ezt a formát nyugdíjba menés előtt 5-10 évvel érdemes elkezdeni. Korábban inkább egyéb, nagyobb hozamú befektetést célszerű bevállalni, ha van rá anyagi lehetőség.

b) Nyugdíj előtakarékossági számla (NYESZ)

Magyarország 2006-ban vezette be a nyugdíj előtakarékossági számlák rendszerét, amelyet gyakran elkülönítve „negyedik pillérként" is emlegetnek. Ezeket az önkéntes nyugdíjszámlákat bankok, illetve brókercégek működtetik. Az ezekre a számlákra befizetett összegeket befektetik, ami mind a piacnak, mind a befizetőnek előnyös lehet, ennek ellenére az ezt a formát használó ügyfelek száma töredéke a vártnak.

A NYESZ főbb jellemzői:

  • Egyéni befektetés kezelés.
  • Hosszú távú, államilag támogatott megtakarítási forma.
  • Az egyén befizetései után 30 százalék, maximum 100 000 forint adókedvezményt kap. A nyugdíjkorhatárt 2020 előtt elérők számára az adókedvezmény összege maximum 130 ezer forint.
  • Az előtakarékossági számlát érintő állami támogatás önálló, nem kerül összevonásra más önkéntes megtakarítás kedvezményével.
  • A befektetések hozama árfolyamnyereség-, és kamatadómentes.
  • Minden befizetést követő első tranzakció a befizetett összeg erejéig díjmentes.
  • A számlán lévő megtakarítás örökölhető.

Nyugdíjszolgáltatás akkor nyújtható a nyugdíj-előtakarékossági számláról, ha a tulajdonos a jogszabályok alapján jogosult nyugdíjra és a számla felmondására a számlanyitás adóévét követő harmadik adóévben vagy azt követően kerül sor.

Mivel ez a számla csak nyugdíjcélra használható, szerződést kötni, csakúgy mint az önkéntes pénztáraknál maximum 5-1O évvel a nyugdíjba vonulás tervezett ideje előtt érdemes.

Ez a konstrukció azonban csak a pénzügyi profiknak való, mivel itt sem tanácsot, sem befektetési tájékoztatást nem kapnak az ügyfelek. Igaz, emiatt a számlavezetési díj is alacsony, ám az alapkezelői díjakról ez már nem mondható el. A NYESZ a tőzsdének hasznos, de a várható nyugdíjas tömeg ellátásának gondját nem oldja meg – már csak azért sem, mert mindössze hpár tízezer embernek van ilyen számlája.

c) öngondoskodás jegyében kötött üzleti alapú élet- és nyugdíjbiztosítás

Ez az a megtakarítási forma, amelyek között már lehet találni olyanokat, amelyek tőkejövedelem képzésre is alkalmasak, így az egyén számára kapaszkodót nyújthatnak ahhoz a természetes törekvéséhez, hogy függetleníteni tudja magát a nyugdíj intézményétől.

Ilyen független jövedelem képzésre a részvényalapokat is tartalmazó unit-linked, befektetési egységhez kötött biztosítások a legalkalmasabbak. Ha ezeket jól menedzselik, hosszú idő átlagában minden egyéb lehetőséget meghaladó (betét, kötvény, állampapír, ingatlan stb.) hozamot eredményezhetnek. Nem szabad azonban őket összekeverni a vegyes típusú biztosításokkal, amelyek komoly biztosítási költségeket tartalmazva jóval kisebb haszonnal kecsegtetnek.

A unit-linked biztosítások ugyanis minimális biztosítási elemet tartalmaznak, (így a díjuk is elenyésző) épp csak annyira biztosítások hogy a PSZÁF-pecsétet kiérdemelve alkalmasak legyenek a biztosításból fakadó adó- és egyéb jogi előnyök (kamatadó mentesség, árfolyamnyereség-adó mentesség, per- és illetékmentesség, a törvényes öröklési rendet figyelmen kívül hagyó, attól eltérő öröklési lehetőség stb.) igénybe vételére.

Az önfinanszírozási lehetőségek közül ez a forma nagyon alkalmas arra, hogy a munkába lépés első pillanatától kezdve, kevésbé profi befektetők számára is reális lehetőséget nyújtson a pénzügyi önállóság minél rövidebb idő alatt történő megteremtéséhez, azaz nemcsak a nyugdíj, hanem már jóval fiatalabb korban, az egyéb jelentősebb életcélok eléréséhez is hozzásegít.

2014 január 1-től megjelent az un. nyugdíjbiztosítás is, amelyre 20%-os adókedvezmény jár (maximum 130.000 forint/év). Ennek előnye az adókedvezmény mellett, hogy egyéni portfólió alakítható ki, s a befektetési alapok széles spektruma elérhető, így a tőkegarantált és pénzpiaci alapoktól kezdve a vegyes eszközalapokon át a részvénypiacokig szabadon válogathatunk. A 20%-os adóelőnyért cserébe mindössze annyit kell vállalni, hogy nyugdíjas korunkig nem veszünk ki pénzt a számláról.

Negyedik pillér – a foglalkoztatói nyugdíj

2008. január 1-től bővültek az önkéntes nyugdíjcélú megtakarítási lehetőségek. A foglalkoztató is hozzátehet munkavállalója leendő nyugdíjához, ha szerződést köt valamelyik nyugdíjszolgáltatóval.

Az Európai Unió régi tagállamaiban a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények a nyugdíjrendszer II. pilléreként működnek és fontos szerepet játszanak a nyugdíjcélú megtakarítások között. A már kialakult hazai nyugdíjrendszerbe új pillérként lép be a foglalkoztatói nyugdíj.

Ezzel olyan önkéntes nyugdíjcélú megtakarítási forma teremtődik meg, melynek középpontjában a foglalkoztatói kötelezettségvállalás áll.

Foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény részvénytársasági formában működhet. Foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményt alapíthat a foglalkoztató, valamint bank, biztosító részvénytársaság és befektetési társaság. A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmények mindegyike a vele szerződő foglalkoztatóknak is kínálhat nyugdíjkonstrukciókat. A nyugdíjszolgáltatók a PSZÁF felügyelet alatt állnak.

A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményhez bármely foglalkoztató csatlakozhat, hogy munkavállalóinak foglalkoztatói nyugdíjkonstrukciót biztosítson. A csatlakozás a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény és foglalkoztató között megkötött szerződéssel jön létre.

Munkavállalói tagság

Tag az lehet, aki az alapító vagy a csatlakozó foglalkoztatóval munkaviszonyban áll és a munkaszerződése tartalmazza a foglalkoztató kötelezettségvállalását a hozzájárulás megfizetésére. A tagsági jogviszony a munkaszerződés megkötésével, illetve módosításával jön létre. A munkaszerződésben rögzíteni kell a nyugdíjkonstrukcióra vonatkozó legfontosabb rendelkezéseket, befizetéssel meghatározott nyugdíjkonstrukciónál a hozzájárulás mértékét, szolgáltatással meghatározott nyugdíjkonstrukciónál pedig az ígért nyugdíjszolgáltatást.

A tagi számlán jóváírt összeg a tag tulajdona. A nyugdíjkonstrukció azonban tartalmazhat olyan kikötést, hogy a felhalmozás csak egy meghatározott munkaviszonyban töltött idő után válik a tag tulajdonává. Ez az időszak legfeljebb 5 év lehet. Amennyiben a tag munkaviszonya ennél rövidebb ideig tart, az addig megszerzett jogosultságokkal nem rendelkezhet.

A tagsági jogviszony alapja a munkaviszony. A tag munkaviszonyának megszűnésekor dönthet arról, hogy felhalmozott jogosultságait a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményben hagyja (nyugvó jogosultságként), vagy átlép az új foglalkoztatójának foglalkoztató nyugdíjszolgáltató intézményébe.

Tekintettel arra, hogy a tag kedvezményezettet is jelölhet a szerződésben, halála esetén a nyugdíjszolgáltatás nem vész el, hanem a megjelölt kedvezményezett, ennek hiányában pedig a törvényes örökös örökli azt.

Nyugdíjszolgáltatások

A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatás lehet egyösszegű kifizetés, határozott idejű járadékszolgáltatás, életjáradék szolgáltatás, illetve ezek kombinációja. A tag a szolgáltatásra a nyugdíjkorhatár betöltésével, illetve amennyiben a nyugdíjkonstrukció ilyen kikötést tartalmaz, a várakozási idő eltelte után válik jogosulttá. A tagra irányadó nyugdíjkorhatár a társadalombiztosítási nyugdíjra való jogosultsággal egyezik meg. A nyugdíjszolgáltatás írásban kérelmezhető, megjelölve a választott szolgáltatást.

Bár erről az utolsó pillérről nagy gyakorlati tapasztalattal még nem rendelkezünk, de az bizonyos, hogy egy labilis rendszert, labilis lábakkal csak időlegesen, átmenetileg lehet megtámasztani, és nagyon könnyen össze tud omlani. Ezen sajnos a masszívabb lábakon álló öngondoskodási pillér egyedül nem képes változtatni, de azon igen, hogy az egyén számára kapaszkodót nyújtson ahhoz a természetes törekvéséhez, hogy függetleníteni tudja magát egy ingatag rendszertől.

Ötödik pillér az elfelejtett generáció

Különösen fontos ez, a mai 45-5O évesek számára, akik ugyan már a Ratkó korszak után születtek, mégis ők a nagy vesztesei ennek az egész átalakulási folyamatnak. Ők azok, akiknek munkaképes időszakukat derékba törte az átalakulás, ők azok, akik, ha valamilyen okból kifolyólag pl. mert összevonták, leépítették, eladták, tönkrement stb. a munkahelyük nem, vagy nagyon nehezen találnak munkát. Ahhoz fiatalok, hogy nyugdíjba menjenek, de ahhoz öregek, hogy állást találjanak. Ők azok, akik számára az idő előtti nyugdíjba vonulás, a leszázalékolás már nem reális alternatíva, mert ezeket a kiskapukat már becsukták.

Ők azok, akik a legnagyobb terheket viszik, mert egyszerre kell gondoskodniuk idős, beteg szüleikről és iskoláskorú gyermekeikről, és most még a nyugdíjrendszer, az egészségügyi ellátás reformjának a gondját, terheit is legnagyobb részt az ő nyakukba akarják varrni.

És ők azok, akiknek a nyugdíját már a nettó fizetésből számolják, de adózik utána, az ő nyugdíjuk már nem lesz valorizálva, azaz a korábbi, alacsonyabb keresetű évek nagyobb szorzóval figyelembe véve, hanem egyen szorzót kap. Igaz ugyan, hogy életük első felében befizetett járadékaik révén a TB kassza nyereséges volt, igaz a többletet a költségvetés feneketlen zsebe évtizedekig elnyelte, és most mégis azt mondják nekik, hogy pardon nincs elég pénz a nyugdíjuk kifizetésére.

Ezúton tisztelettel figyelmeztetni kell őket, ha képesek rá, lépjenek, tegyenek valamit jövendő nyugdíjuk érdekében, mert Ők az el- és kifelejtett generáció.

Ha ez a kérdés egy picit is elgondolkodtatta, vegye fel a kapcsolatot velünk, kérjen egy objektív, független szakvéleményt és egy díjmentes konzultációt!

Jelentkezzen itt!

Bemutatkozás

penzugyi tervezesPénzügyi tervezés = élettervezés
avagy hogyan szabaduljunk az ügynökök markából...

„Pénze nem mindenkinek, de pénzügyei mindenkinek vannak” – tartja az örökérvényű mondás. Vannak emberek, akik odafigyelnek a pénzügyeikre, ők ennek előnyeit élvezik, s vannak, akik ezzel nem foglalkoznak, s ezzel számos előnyről lemondanak. Mai felgyorsult világunkban oda kell figyelnünk pénzügyi döntéseinkre, mivel ezek a döntések kihatással vannak életünk minden egyes területére. Ma egy olyan ember, aki nem foglalkozik hivatásszerűen pénzügyekkel, átlagosan három pénzügyi döntést hoz meg naponta. Mivel minden döntésünk sok kicsi döntés végeredménye, elég csak egy apró döntést nem körültekintő módon meghozni ahhoz, hogy tévútra kerüljünk.
Jellemző-e a mai modern pénzügyi termékekre, hogy nagyon könnyen és egyszerűen értelmezhetők? Nem igazán... Kell-e egyáltalán ezzel foglalkoznunk? Nézzük meg a tényeket.
Az emberek 70%-a ma nem abban az otthonban él, melyben le szeretné élni az életét. Álmokkal még csak rendelkeznek, de konkrét céljaik – a stratégikus megvalósítás helyett – homályba vesznek. Nem kis feladat ma kiválasztani a legmegfelelőbb hitelkonstrukciókat. Egy hitelt nem felvenni nehéz, hanem visszafizetni…

Gyermekeink jövője a mi kezünkben van! Mi hozunk egy döntést arról, hogy milyen jövőt szánunk nekik. Egy oktatási pénzügyi alap felépítése ugyanis mindig a szülő feladata és felelőssége. Aki ezt felépíti gyermeke számára, nem lehet kétsége gyermeke életben való elindítása és a piacképes tudás megszerzése felől!
Mai felgyorsult világunkban közös felelősségünk, hogy odafigyeljünk pénzügyeinkre. Az állami nyugdíjrendszer működőképessége korlátozott, évei meg vannak számlálva. Az egyre kevesebb aktív dolgozó képtelen eltartani egyre több inaktív nyugdíjast. Egyetlen megoldás: az öngondoskodás keretein belül – megfelelő szakmaisággal – kiválasztott és hosszú távon menedzselt pénzügyi eszközrendszer.

A legtöbb ember rendelkezik hitelekkel, biztosításokkal, betétszámlákkal; de azok konkrét paramétereit, tulajdonságait keveset tartják számon. Sokunk arra sem emlékszik, mi volt a célja, mikor megkötötte hosszú távú életbiztosítását… Pedig egy kis odafigyeléssel és szakmai segítséggel milliókat takaríthatunk meg!
A pénzügyi kultúra hiánya nemcsak a családokra, hanem a cégekre is jellemző. Pedig önmaga ellen vét az a cég, aki nem használja a költségracionalizálás, az adóoptimalizálás vagy a hagyatéktervezés elemeit!
Ma Magyarországon a legtöbb ember nem ura az anyagi helyzetének. Ez igaz a vállalkozói rétegre is. Sokan vettek fel hitelt, s még többen váltak ennek áldozatává. A legtöbben az infláció miatt évente sok pénzt veszítenek a banki folyószámlákon tartott összegek után, sokan pedig régi, elavult hagyományos életbiztosításokba pumpálják kisebb megtakarításaikat. Ebből a kilátástalan helyzetből, s a régi, kedvezőtlen megoldásokból azonban van kiút. Változtatni sose késő!


Pénzügyi elemzés – Pénzügyi tervezés – Pénzügyi szaktanácsadás

A mai világban a megfelelő pénzügyi tervvel és független pénzügyi tanácsadóval rendelkező emberek sokkal nyugodtabbak pénzügyeiket és nyugdíjukat illetően, mint azok, akik nem rendelkeznek pénzügyileg felépített életstratégiával és szakértő tanácsadóval. Mindenki számára javasolt, hogy ugyanúgy, ahogy egészségügyi helyzetét illetően hozzáértő szakemberrel, orvossal (s nem egy gyógyszercég ügynökével) konzultál, úgy pénzügyeit illetően is egy hozzáértő, pénzintézetektől független szakemberhez forduljon. Ez mindig indokolt, manapság viszont vagyonunk megóvása érdekében elengedhetetlen.

Tanácsadóink kizárólag erős, jelentős háttérrel rendelkező pénzintézetekkel működnek együtt, s független – díjmentes – elemzést követően személyre szabott megoldásokat javasolnak Ügyfeleinknek, melyeket hosszú távon folyamat-menedzselnek.
Számunkra fontos, hogy exkluzív lehetőségeket, többletelőnyöket nyújtsunk Ügyfeleink számára, és a mai mércével mért legkorszerűbb tőkepiaci lehetőségekről adjunk folyamatos pénzügyi tájékoztatást.
Teljes körű pénzügyi szolgáltatási rendszert nyújtunk, így az Ügyfeleinkkel kialakított hosszú távú együttműködés során pénzügyi előnyöket, többletnyereséget, és plusz eredményeket érünk el. Hisszük, hogy Ügyfeleink megfelelő szakmai kiszolgálásán túl sikerül előremozdítanunk Magyarország pénzügyi kultúráját is!

Karrier

  • Váltani szeretne?
  • Bizonytalannak érzi munkahelyét?
  • Netán úgy gondolja, nem értékén kezelik a személyiségét?
  • Szeretne többletjövedelmet?
  • Vagy egyszerűen csak érdeklődik a pénzügyek felé, s szeretne egy új szakmát tanulni?

Tanácsadóink a komplex és hosszú távú gondolkodást helyezik előtérbe – így nem pusztán szakmai és anyagi karriert kínálunk, hanem egyfajta minőségi és szabadabb életmódot is.

Rugalmas indulás, könnyített szakmakezdés, mentori támogatással

Amennyiben leendő munkatársunk megfelel a felvételi követelményeknek, lehetőséget biztosítunk mind a rész- mind a főmunkaidős területeken. Szakmai képzéseink révén felépítjük munkatársaink elméleti tudását, melynek gyakorlati alkalmazásához tapasztalt tanácsadóink személyes mentorként segítik hozzá leendő kollégáinkat. Az indulást követően a szakmai képzés folyamatos, s munkatársaink szisztematikusan építik fel szakmai kompetenciájukat. A gyakorlati elemzés és tanácsadás során pedig folyamatos kontroll mellett fokozatosan tanulják meg a szakmát a gyakorlatban is. Képzéseinken való részvétellel munkatársaink elsajátíthatnak egy olyan pénzügyi kultúrát és tudást, amely lehetővé teszi, hogy életük pénzügyileg tervezett, biztonságot és nyugalmat adó, minőségi lét legyen.

Kiemelkedő kereset, karrierlehetőségek

Az előrejutás nem a véletlen vagy a szerencse kérdése, hanem teljesítményalapon, eredményorientáltságot követve, az elemzői, tanácsadói tevékenység minőségi és mennyiségi mutatói alapján dől el. Amennyiben leendő munkatársunk rendelkezik a megfelelő hozzáállással, tanulni és fejlődni akarással, s természetesen időt és energiát fordít tevékenységére, akkor képzési- és a karrierrendszerünk objektív felépítése gondoskodik a szakmai és anyagi előrelépésről. A karrierben történő előrehaladás során több szakmai irány kínálkozik munkatársaink előtt, melyekre specializálódhatnak. Akit inkább a vezetői pálya vonz, annak lehetőséget biztosítunk a vezetői kompetencia felépítésére és a vezetői érvényesülésre. A rendszerben a megfelelő szakmai tapasztalatok megszerzését követően, az egyéni képességek és vágyak határozzák meg az előrelépés irányait. Erre a hivatásra kiemelkedő jövedelem jellemző, mely a szakmai előrelépéssel és a növekvő teljesítménnyel arányosan emelkedik.

Társadalmilag fontos feladat, elismerés és kellemes közösség

Pénze nem mindenkinek, de pénzügyei mindenkinek vannak – tartja a mondás. A független pénzügyi elemző, tanácsadó szerepe a jelenlegi – dinamikusan változó – gazdasági környezetben felértékelődik. Aki elfogadja ezt a tudást, hosszú távú értékeket tud teremteni családja és környezete számára. Pénzügyeink megfelelő kezelése nemcsak ügyfelünknek előnyös, hanem a nemzetgazdaság és az ország fejlődésére is pozitívan hat. Ennek következtében tanácsadóink életében is hosszú távú értékek jelentkeznek. Az ember átlagosan élete harmadát, felét a munkájával tölti, ezért nagyon fontos, hogy ezt kellemes környezetben és jó érzésekkel, lelkesedéssel tehesse meg! Erre kiemelt figyelmet fordítunk, így leendő munkatársaink egy építő közösségbe kerülnek.

Küldje el önéletrajzát az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címre, hogy megismerhessük Önt, s lehet, hogy ezzel a pár kattintással megváltoztatja egész életét!

karrier copy

Interjú Sági Péterrel

sagipeterSági Péter: MBA végzettségű pénzügyi szakközgazdász, pénzügyi tervező, független pénzügyi szaktanácsadó, cégvezető. Emellett a Minősített Pénzügyi Tervezők Szakmai Egyesületének egyik alapítója és korábban szabályzati bizottságának elnöke. Ismereteit folyamatosan bővíti, frissíti nemzetközi konferenciákon, ahol nem kisebb pénzügyi szereplőkkel találkozik, kerekasztal beszélgetések során mint, például a chicagó-i tőzsde elnöke. Fiatal kora ellenére nagyon elismert a szakmájában és nagy gyakorlattal rendelkezik több száz magán és több tucat vállalati ügyfele kapcsán.
 
A mostani gazdasági helyzetet mindenkinek nagyon komolyan át kell gondolnia pénzügyeit, utána pedig azt, hogy kihez fordul segítségért. Első kérdésem az lenne, hogy miért is van szükség egy családban, egy vállalkozásban pénzügyi tanácsadóra?

Sági Péter: Alapvetően azt gondolom, hogy mindannyian emlékszünk a rendszerváltásra és a rendszerváltás előtti időszakra, amikor volt egy bank, egy biztosító, ill. volt a „jövet-menet”. Ekkor nem volt szükség pénzügyi tanácsadóra, mert nem volt választási lehetőség. Ha viszont ma megnézzük a pénzügyi piacot, nyugodt szívvel mondhatom, hogy egy labirintusban élünk. Ma több mint 650 pénzügyi szolgáltató nagyságrendileg 6000 féle pénzügyi termékével szembesülünk. Így komoly pénzügyi döntés előtt nem vagyunk könnyű helyzetben! Minden családnál egyértelmű az, hogy betegség esetén kihez fordulunk. Felkeresünk egy orvost. Ha valamilyen jogi kérdésben kell döntenünk, ügyvédhez fordulunk. Ma már egy komoly pénzügyi döntés előtt nemcsak a nyugati országokban, hanem hazánkban is egyértelmű az, hogy független pénzügyi szakértőhöz, tanácsadóhoz fordulnak az emberek.

Ma sajnos nagyon sokan kerülnek „BAR listára” (KHR), mert olyan dologba vágnak bele amit nem bírnak el. Egy nagyon egyszerű példát tudok erre mondani: korábban volt egy család, akik hitelt szeretettek volna felvenni, de miután kiderült a jelenlegi pénzügyi helyzetük, azt a tanácsot kapták, hogy ne vágjanak bele, mert nem fogják elbírni. A mostani jó pénzügyi tanácsadó is ennyire őszintén beszél? Látja tehát egy kicsit az alagút végét?

Sági Péter: Úgy gondolom, hogy az őszinteség az alapja egy jó tanácsadó munkájának, s hosszútávon csak őszinteséggel lehet értékeket teremteni. Amikor egy pénzügyi tanácsadó találkozik egy céggel, vagy egy családdal, első lépésben készít egy pénzügyi elemzést. Ez egy – a jelen helyzetet – feltáró analízis, melyben megvizsgáljuk azt, hogy az adott cégnél, családnál, milyen pénzügyi háttér van, milyen az élethelyzet, s milyen (élet)célok mutatkoznak. Ezt követően megnézzük a financiális hátteret, ha kell célokat, ha kell forrásokat menedzselünk. Minden esetben tájékoztatást nyújtunk adózási, jogszabályi hátterekről. Ezen felül tájékoztatjuk ügyfeleinket a világpiacban rejlő, folyamatosan bővülő lehetőségekről. S amit mindenképpen szeretnék kiemelni, hogy mindig felülvizsgáljuk a már meglévő pénzügyi konstrukciókat. Számos esetben látom azt, hogy úgy tudunk tényleges anyagi előnyöket elérni ügyfeleinknél, hogy meglévő pénzügyi megoldásaik felülvizsgálatával áttesszük egyik zsebükből a másikba a meglévő hitelt vagy megtakarítást.

Nagyon sok könyvet látok itt, ami pénzügyi tanácsadásról szól. Ezekből tanulni és tanítani is lehet?

Sági Péter: Igen. Ezek közül egyet hadd emeljek ki. Ez a pénzügyi tervezés. Ma ez egy új fogalom, egy új tantárgy, ugyanis az életünket érdemes pénzügyi szempontból is tervezni. Vannak ugyanis céljaink az életben, amelyeket pénzügyi eszközök segítségével tudunk a legkönnyebben megvalósítani. A pénzügyi tervezés az a folyamat, amely a pénzügyek megfelelő kezelésével, tervezésével segít az ügyfél életcéljainak, pénzügyi terveinek megvalósításában.

Annyi banki szakértőhöz fordulhatunk ma. Miért egy független pénzügyi szakértőt keressünk fel?

Sági Péter: A kérdésben benne van a válasz. A független tanácsadók nincsenek elkötelezve egy pénzintézet irányában sem. Hadd hozzak egy személyes példát. Én, amikor privát emberként felkerestem néhány bankot – teljesen mindegy, hogy betétért vagy hitelért megyünk – mindenhol azt a bűvös mondatot hallottam, hogy „Uram, Ön a legjobb helyen jár, természetesen van megoldás erre az igényre.” Ezzel szemben egy pénzügyi tanácsadó először elemez, megnézi a pénzügyi helyzetet, és arra épít fel egy stratégiát, egy pénzügyi tervet.

Az átlagembereknek általában fogalma sincs a banki szféráról. De mégis mi az, amire mindenképpen oda kell figyelni?

Sági Péter: Az emberek többségének vannak céljaik. Ha van célom, arra egy utat kell választanom, hogy azt a leghatékonyabban tudjam elérni. Azt szokták mondani, hogy „Mercedes-szel is lehet szántani, és egy traktorral is lehet operába menni”. De a hatékonysága mégsem ugyanaz a kettőnek. Vagyis, ha van egy célom, keressem meg az(oka)t a pénzügyi megoldás(oka)t, amely(ek) a leghatékonyabban hozzásegít(enek) annak eléréséhez. Ehhez kell egy pénzügyi életpályatervet készíteni.  Hadd emeljek ki még egy fontos különbséget egy pénzintézet és egy független pénzügyi tanácsadó munkája során. Ez a folyamatmenedzselés. Ha ma felveszünk egy hitelt, biztosak lehetünk benne, hogy 3–5 év múlva lesz annál modernebb, korszerűbb megoldás a pénzpiacon. Ilyenkor az adott pénzintézet nem hívja fel az ügyfele figyelmét, hogy vándoroljon át a konkurenciához, és keressen egy jobb megoldást. Hiszen nem ez az ő érdeke. Aki viszont független, az mindig az ügyfelet képviseli, és ezáltal hosszútávon képes előnyöket realizálni, hogy mindig a lehető legjobb megoldás legyen az ügyfél kezében!

Hogy látja ma egy független pénzügyi szakértő a jelenlegi nyugdíjhelyzetet?

Sági Péter: A mai nyugdíjrendszer felosztó–kirovó elven működik. Nagyon jól működött a rendszer, amikor kitalálták, még Bismarck porosz kancellár idejében. Akkor nagyon sok aktív dolgozó tartott el kevés inaktív nyugdíjast. Ma ez az arány teljesen megváltozott! Ma ugye nem 16 évesen kezdenek el dolgozni az emberek, hanem inkább 25–26 évesen. Ugyanakkor a nyudíjkorhatár elérése előtt előszeretettel választják a korkedvezményes nyugdíjat, rokkantnyugdíjat, tehát itt is kiesik jó pár év a járulékfizetésből. Alapvetően tehát azt látjuk, hogy egyre kevesebb aktív dolgozónak kellene eltartani egyre több inaktív nyugdíjast. Az életkor pedig egyre jobban tolódik kifelé, nő az átlagéletkor, hiszen ma már egy „fitness-wellness” világban élünk . Így ez a rendszer nem képes valódi életszínvonal finanszírozására! Leginkább ezt akkor fogjuk tömegesen látni, amikor az ötvenes években születettek, az un. Ratkó–korszak gyermekei nyugdíjba vonulnak. Ez a folyamat már jelenleg is fokozatosan érezteti hatását.

Ilyenkor egy pénzügyi szakértő mit tud javasolni, milyen megoldást tud nyújtani?

Sági Péter: Megoldás mindig van, s mindig személyre szabott megoldásokra kell törekedni. A jelenlegi nyugdíjrendszer úgy épül fel, hogy van egy un. első pillér, ez a társadalombiztosítás. Ez ma felosztó–kirovó elv alapján működik, vagyis amit ma járulékként befizetünk, azt kiosztják a jelenlegi nyugdíjasoknak. Tehát a mi befizetéseinkből nem a mi nyugdíjunk lesz majd finanszírozva, ez nem egy egyéni számla! A második pillér a magánnyugdíjpénztárak köre volt, ami ugyan egyéni számlaként működött, viszont oda relatív nagyon kevés pénz került, mivel a bruttó bér 8%–át vonták le, és sajnos a pénztárak – sokszor kötött – befektetési politikája miatt a vagyonkezelési tevékenységük sem volt hatékony. Ez azonban már a múlt, hiszen az állam megszüntette ezt a pillért. A harmadik pillér az önkéntes nyugdíjpénztárak köre. Sajnos nem működnek hatékonyan, hiszen a legtöbb esetben döntően állampapírokban tartják a pénzt. Az állampapírokról annyit kell tudni, hogy hosszútávon nagy hiba állampapíralapokban takarékoskodni. Múltbeli statisztikák alapján a részvények hosszútávon (15-20 év) sokkal biztonságosabbak, és jóval nagyobb hozamot tudnak elérni. A negyedik pillér a nyugdíjelőtakarékossági számla (NYESZ). Pár évvel ezelőtt nagy reményekkel indult el, ma már nagyon kevés helyen alkalmazzák. Amit én mindenképpen javaslok, az az öngondoskodás. Vagyis hogy építsünk fel egy értékteremtő nyugdíjalapot, amely a nyugdíjas éveinkben valóban egy aranykort tesz lehetővé!

Tudja–e azt egy pénzügyi tanácsadó, hogy milyen ma a hitelpiac. Mennyire van eladósodva ma Magyarország lakossága?

Sági Péter: Sajnos ma Magyarországon az eladósodottság mértéke nagyon magas. Én azt az elvet vallom, hogy egy hitel nem felvenni nehéz, hanem visszafizetni. Ezért mindig arra kell törekedni, hogy a hitelek terén is legyen egy szakmai felülvizsgálat. Alapvetőn Széchényi óta tudjuk azt, hogy a hitel egy modern dolog. Persze nem úgy, ahogy azt sokan használják: „még a tv–met is hitelre veszem meg”. Én úgy gondolom, hogy ez nem vezet előre. Az életben vannak azonban olyan célok – pl. egy lakás vagy egy családi ház vásárlása –, amihez elengedhetetlenek a hitelek. Amit itt egy független pénzügyi tanácsadó tud nyújtani az ügyfelének, az az, hogy felülvizsgálva a hitelkínálatot kiválasztja azt a megoldást, ami az adott családnak – a paraméterek és az igények alapján – személyre szabottan a legjobbnak bizonyul. Majd ezt követően, folyamatmenedzseléssel segíti őt, azaz figyelemmel kíséri a hitelpiaci változásokat, s ha kell, időben szól.

Mit javasol a független pénzügyi szakértő azoknak, akik mégis arra kényszerülnek, hogy hitelt vegyenek fel?

Sági Péter: Alapvetőn mindig azt javaslom, hogy vizsgáljuk felül a hiteleket. Gondoljunk csak bele: ha csak a kötelező gépjármű felelősségbiztosítást nézzük, amit ugye évről évre mindig felülvizsgáltat az ember, akár több ezer, tízezer forintos előnyre is szert tehetünk. Egy nagyobb, több milliós jelzáloghitel esetén ezek akár több százezreket is jelenthetnek! A hitelpiacon lehet választani a forinthitelek és a devizahitelek között. Hitelválasztásnál ez is kulcskérdés! Sajnos manapság nagyon sok olyan emberrel találkozom, aki ezt figyelmen kívül hagyta korábban.
Nagyon sok olyan ügyféllel is találkozom a hétköznapok során, akiknek vannak fogyasztási hiteleik, személyi kölcsöneik, esetleg autóhiteleik, s emellett van egy olyan ingatlanuk, amely tehermentes. Ilyen esetben érdemes azon elgondolkodni, hogy egy szabad felhasználású ingatlanfedezetes hitellel  lecserélni ezeket a személyik kölcsönöket, melyek sok esetben 15–20–25%–os kamattal bírnak.

Az életbiztosítások terén mit lehet mondani, hiszen itt is nagyon széles a paletta?

Sági Péter: Így van. Azt tapasztalom – látva most lejáró első 15–20 éves megoldásokat – , hogy nagyon sokan elégedetlenek ezekkel a biztosításokkal kapcsolatosan. Nem hozzák azokat a hozamokat, amelyeket vártak. A javaslatom, hogy mindenképpen érdemes egy díjmentes pénzügyi elemzésnek alávetni ezeket a megoldásokat. Nagyon sokan nincsenek azzal tisztában azzal a ténnyel, hogy amikor azt megkötöttem, lehet, hogy egy jó megoldás volt, viszont azóta a piac nagyon sokat változott, ár–érték arányban nagyon sokat fejlődött. Sok olyan megoldás van, amely ma már modernnek, korszerűnek tekinthető. Csak egy egyszerű példa: ma már ritkán látunk olyan embert, akinek ugyanaz a mobiltelefonja van, mint 5 évvel ezelőtt, ma nem olyan autókkal járunk mint 10 évvel ezelőtt. Ezért érdemes egy kis időt szánni ezekre a régen megkötött életbiztosításokra, ahelyett, hogy csak beletörődnénk, s fizetnénk a havonta érkező csekkeket...

Mit lehet mondani, lesz–e, vagy már van–e pénzügyi kultúra?

Sági Péter: Igen, ez egy nagyon fontos kérdés. Mi nagyon sokat teszünk azért, hogy legyen. Azt lehet azonban mondani, hogy a pénzügyi kultúra Magyarországon ma még nagyon gyerekcipőben jár! Hadd mondjak egy statisztikai tényt. Ma ez Európai Unióban az emberek 42%-a nem rendelkezik megtakarításokkal. Nálunk ez az arány nagyságrendileg 75%! Ma úgy élünk, hogy az adott havi jövedelmünket elköltjük, s költünk, költünk, költünk…. Majd ha már elfogyott, felvesszük a személyi kölcsönt, fogyasztási hiteleket, használjuk a hitelkártyánkat. Ezzel szemben, ha egy picit visszamegyünk az időben, láthatjuk például a nagyszüleink idejében, hogy ők úgy éltek, hogy először félretettek, majd a csak a maradékból költöttek! Azt gondolom, hogy ezen a szemléletváltozáson kellene, hogy átmenjen a magyar lakosság, ugyanis akinek tartalékai, megtakarításai vannak, az egy szabad ember! Ezért a pénzügyi kultúrának ebben óriási szerepe van. Én hiszem és vallom, hogy az ország jövőképét nagyban meghatározza az, hogy az emberek milyen pénzügyi intelligenciával rendelkeznek.

Mit lehet üzenni a vállalkozásoknak, hiszen ha fejlődni szeretnének, ahhoz pénz kell, s lehet, hogy hitel is?

Sági Péter: Ha azt mondtuk, hogy a családoknak szükséges egy pénzügyi elemzés, analízis, akkor ez hatványozottan igaz a cégek esetében is! Legelőször is egy cégtulajdonosnak tudatában kell lennie annak, hogy mi volt a cél, amikor ő ezt a céget létrehozta. Nap, mint nap hallom a cégtulajdonosoktól, hogy ők általában mindent visszaforgatnak a cégükbe... Én nem értek ezzel a stratégiával egyet. Bár azt tudjuk jól, hogy a cégtulajdonosok úgy tekintenek a cégükre, mint anya a gyermekére, de a gyermek is miután tápláltuk, neveltük, egy idő után felnő, s kiszakad a családból. Egy cégnél is eljön az időszak, amit úgy hívhatunk, hogy kiszállási stratégia. Erre érdemes felkészülni. Ma a legtöbb cégvezető nem úgy tekint a cégére, mint egy üzletre, hanem mint egy saját munkahelyre! Ez helytelen. Külön oda kell figyelni ma már az adóoptimalizálás, a költségracionalizálás vagy a hagyatéktervezés kérdésköreire is. Sokaknak ez utóbbi egy teljesen új fogalom, de én már sajnos sok rossz példát láttam. Például van egy cég, amelynek van két tulajdonosa, a cégnek van körülbelül 200 millió Ft éves  forgalma, s az egyik tulajdonos meghal. Nos, ilyenkor a család részéről jelentkezik egy követelés az ő üzletrészére, azaz 100 millió Ft–ra! Én azt tapasztalom, hogy erre a cégek nincsenek felkészülve, pedig bármikor bármi megtörténhet!  A magyar statisztikák szerint minden 5. cégnél van ilyen probléma, amivel pár éven belül szembesülnek. Vagyis érdemes ezekre felkészülni akár biztosítási és jogi megoldásokkal, ill. a cégben a „több lábon állás” megteremtésével.

Bármerre megyünk, azt halljuk, hogy pénzügyi válság. Mit tud mondani egy pénzügyi szakértő?

Sági Péter: Nagy különbség van abban, amit a médiában hallunk és, abban amit a szakma lát. A médiában van egy túlzott pánikkeltés, szenzációhajhászás. A történet onnan indult, hogy Amerikában megindult a másodlagos jelzálogpiaci válság.  Amerikában a túlzott kockázatot bevállaló pénzintézetek fizetési nehézségekkel szembesültek. Jó pár bank csődbe is ment, s ebből alakult ki a 2008–as gazdasági válság , amely rányomta a bélyegét az egész világra. A világ azonban nem megy csődbe! Tehát amikor a médiában azt halljuk, hogy világvége van, azt érdemes egy kis óvatossággal kezelni. Ami viszont nagyon dinamikusan történik, az egy globális átrendeződés. Vannak térségek, amelyek fejlődnek, s vannak, amelyek rovására. Ezt úgy hívjuk, hogy globalizáció. A tőkének az a nyughatatlan természete, hogy mindig oda áramlik, ahol fogalakoztatva van. Egy érdekes példát ha említhetek: Nagy–Britanniában az autógyárak közül a Jaguar indiai tulajdonban van, a Lotus malajziai, a Bentley pedig német. A focicsapatok közül van, amelyik orosz tulajdonú, de van nigériai is. Ez azért érdekes, mert ha pár évvel ezelőtt felteszem a kérdést egy nagy–britanniai focidrukkernek, hogy a bajnoki meccsen az orosz vagy a nigériai tulajdonú csapatnak szurkol–e, valószínűleg még a  kérdést sem értette volna.

Mi a teendő, ha valaki profitálni szeretne ezekből a folyamatokból?

Sági Péter: Meg kell nézni azokat a térségeket, amelyek nem azért estek vissza, mert ott komoly gazdasági probléma lenne, hanem mert kialakult ez a negatív hangulat. Ilyen például a kínai részvények esete is, ahol érdemi probléma nincs, a gazdaság ugyanúgy fejlődik. Azt tudjuk, hogy hosszútávon a részvény árfolyamok, és a gazdasági fejlődés nem tud elszakadni egymástól. Így érdemes volt 2009 első felében kiválasztani azokat a térségeket, amelyek nem voltak érintettek a válságban, pusztán a tőkekivonás és a rossz hangulat miatt estek, mert nagyon nagy ár–érték aránytalanság mutatkozott meg, vagyis rendkívül olcsón lehetett vásárolni ezeken a piacokon. Nincs jó árfolyam vagy rossz árfolyam, kizárólag vételi és eladási árfolyamokról beszélhetünk!
Aki közép vagy hosszú távú stratégiában gondolkodik, vagyis nem spekulál egyik napról a másikra, hanem pénzügyi stratégiát épít fel, annak ez kiváló beszállási pontot jelentett, s még ma is inkább vételi árfolyamok mutatkoznak.

Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést, én magam nagyon sokat tanultam belőle.  Egy utolsó kérdéskört hadd vessek még fel: a pénzügyi piac folyamatosan változik, gondolom folyamatos képzések kellenek, hisz nincs olyan, hogy én már befejeztem, kész vagyok. Jól gondolom?

Sági Péter: Abszolút így van. Aki úgy gondolja, hogy már mindent tud, az megtette az első lépést a lejtőn lefelé. A képzésnek nagy szerepe van a pénzügyi területen. Folyamatosan változnak, bővülnek a megoldások.

Ha látják az ügyfelek, hogy a tanácsadó tájékozott és naprakész a pénzügyekben, bizakodóbbak? Jobban megnyílnak, elmondják, a gondjaikat a pénzügyi szakembernek?

Sági Péter: Igen, de természetesen bizalmas beszélgetéseket folyatunk, ami elhangzik, az nem kerül ki az ajtón kívülre. És ehhez elengedhetetlen a szakmai felkészültség is.

Végezetül a legfontosabb kérdésem: Rájöttek már az emberek, ill. a vállalkozások arra, hogy független pénzügyi tanácsadóra szükség van?

Sági Péter: Igen, s akik rájöttek, azok ebből profitáltak is. Akik pedig még nem, azoknak javaslom, hogy készíttessenek egy díjmentes elemzést, amely során kiderül, szükséges–e egy pénzügyi konzultáció, s ha igen, milyen területeken tud egy független pénzügyi tanácsadó előnyöket elérni.