Pénzügyi elemző - tanulmányok

7 tipp gyerekünk meggazdagodásához

Ebben a tanulmányban a gyermekek pénzügyi nevelésének szakértőjét, Bíró Nórát (http://jovoiskola.hu/) kértük meg, hogy árulja el hogyan lehet gyerekeinket megtanítani arra, hogy nálunk is ügyesebben bánjanak a pénzzel.

7 tipp gyerekünk meggazdagodásához

Az elmúlt évek alatt több ezer szülővel folytatott konzultációm során előbb vagy utóbb megkaptam azt a kérdést, hogy mit kellene tennie a szülőnek ahhoz, hogy gyermeke jobban bánjon a pénzzel, mint saját maga. Amit szinte mindig megkapunk, hogy hány éves kortól érdemes foglalkozni a gyermek pénzügyi nevelésével, érdemes-e zsebpénzt adni.

7 könnyen elérhető tippet hoztam a sok százból, amivel érdemes elkezdeni a gyermekek pénzügyi intelligenciáját fejleszteni.

Nyáron járt nálam egy 21 éves fiatalember, aki azt mesélte, hogy szülei albérletben laknak tele személyi kölcsönnel, és mivel ők már a nem fizetők listáján (KHR, régi nevén BAR) vannak, vele vetettek fel újabb személyi kölcsönöket, illetve a diákhitelt is ezek visszafizetésére kellett felhasználni. Így indították el őt az életben. Hogy mindezt hogy lehetett volna megelőzni, hosszasan lehetne taglalni, egy biztos, a pénzzel való bánásmód alapkövetelmény a mai világban.

1. A pénz nem tabu!

Sajnos sok családnál látom, hogy a pénz vagy csak veszekedés tárgyaként kerül elő, vagy csak akkor amikor már késő róla beszélni. Ahelyett, hogy tabuként kezelnénk, érdemes már egészen kiskorban elkezdeni a pénzügyi nevelést. Játékos formában arról, mi a pénz, akár egy szótárt is érdemes összeállítani a pénzügyi alapfogalmakkal. Mi a pénz, bankkártya, kamat, hitel stb.

Mindezt minél egyszerűbben fogalmazzuk meg: Mi a pénz? Amit arra használhatsz, hogy valakinek fizetsz valamilyen dologért vagy azért, hogy csináljon neked valamit. Röviden: pénzzel fizethetsz valakinek egy tárgyért, vagy szolgáltatásért.

2. Pénz felismerése és számolás

Akármennyire is furcsán hangzik, már egy négy éves gyermek is tudja a pénz lényegét mindenféle külön magyarázás nélkül. Pontosan látja, hogy apának az ATM-ből van pénze, amiért korábban megdolgozott. Ha már kicsit is ismeri gyerekünk a számokat, bátran megkezdhetjük az indirekt pénzügyi képzést is. Jó módszer lehet az érméket és papírpénzeket megismertetni, mindezt játékos formában. Bevált játék a pénztáros-vásárló szituációs játék, aminek keretében megtanulja megkülönböztetni a különféle érméket. Ha ez már kiválóan megy, pláne később akár forinton kívűl ki lehet próbálni dollárral, euróval is.

3. Pénzbeosztás

Sok kellemetlen perctől szabadulhatunk meg, ha egy boltba belépve egy keretösszeget adunk gyermekünknek, amit elkölthet. Se nem többet, se nem kevesebbet. Itt fogja első alkalommal megtanulni, hogy kell beosztani a pénzt. Segíthetünk neki, hogy pl. 500 Ft-ból vehet 5 db túró rudit, vagy 2 kg almát. Későbbiekben a saját háztartási naplónkat is megmutathatjuk neki, hogy lássa, hogyan vezetjük a kiadásainkat.

4. Vásároljunk tudatosan!

Megtaníthatjuk neki, hogy mielőtt megveszünk valamit, milyen kérdéseket teszünk fel magunknak, hogy biztosan helyes döntést hozzunk vásárláskor.

  1. Valóban szükségem van rá?
  2. Mennyire akarom megvenni?
  3. Megengedhetem magamnak?

Sokszor felnőtteknek is szoktam javasolni, hogy miután kinéztünk valamint a boltban, menjünk ki 10 percre (ha nagyobb tétel, akkor aludjunk rá egyet), majd ha ezután is úgy gondoljuk, hogy szeretnénk, akkor vegyük meg.

5. Az a bizonyos malacpersely

Szinte minden pénzügyi szakember egyetért abban, hogy a zsebpénz mint a pénzügyi oktatás eszköze, kiváló lehet. Hogy ezt külön munkáért (fűnyírás, takarítás, kutyasétáltatás), jó osztályzatokért cserébe, vagy csak úgy kapja, már megoszlanak a vélemények. Egy jó tipp: ha kap zsebpénzt, lehetnek sajátos szabályok, pl. hogy ha annak egy részét (pl. 10-20%) nem költi el, akkor arra kamatot fizet a szülő. Ezáltal könnyebben megtanul takarékoskodni. Fontos, hogy a banki kamatoknál jóval magasabb kamatot fizessen a szülő, hogy a gyermek gyorsabban lássa a megtakarítás hasznát. Persze elkél a szülői segítség a célkitűzésben, hogy mire gyűjtsön (pl. bicikli) és azt mennyi idő alatt fogja elérni. Különböző színre festett befőttes üvegeket is be lehet vetni, egy a biciklire, egy a babaházra stb.

6. Pénzügyek a mindennapokban

Ma már több pénzügyi társasjáték fellelhető, jó ha egy-egy délután ilyen is előkerül, vagy egy-egy pénzügyi mese, amit akár mi is kitalálhatunk. Ami ennél is hatásosabb lehet, ha a mindennapok során kisebb pénzzel kapcsolatos feladatokat adunk a gyerekeknek, pl. a rég nem használt játékoknak, vagy más tárgyaknak találhat új gazdát. Ez kamaszkorban lehet jó feladat, ahol az internetet immár nem csak játékra használja, hanem pénzkeresetre is. Vásárlásnál segíthet megtalálni, hogy melyik boltban akciós az áru, vagy van-e megfelelő kupon. Nyugat-Európai pénzügyi tervező kollegáink a kiadások 10%-át jótékonykodásra javasolják. Ha ezt a mintát már a fenn említett befőttes üvegeknél elkezdjük, az talán még egy erkölcstan órával is felérhet. Kiválaszthatja, hogy az általa kedvelt kutyák vagy megmentésre váró csecsemők javára tesz félre, akár csak 10 forintot is.

7. Mutassunk jó példát!

Beszélhetünk a pénzügyekről a gyerekeknek naphosszat, mégis a legjobban az a minta rögzül be, amit a szülőktől lát. Ha a szülő anyagi gondoktól mentesen éli életét, tudatosan kezelve pénzügyeit, felkészülve a jövőbeli anyagi kihívásokra, valószínűleg ezt a mintát könnyebb lesz majd átadni.

A 20. század második felében a bevételek 8%-át takarították meg az Egyesült Államokban élők, ez napjainkra mindössze 2%-ra csökkent. Japánban ez a szám majdnem 25%, vagy ennél magasabb. Hogy a mi saját családi költségvetésünkben mindez hány százalék lesz, elsősorban tőlünk függ.

Könnyű lenne ezek után egy kötelező olvasmány listát adni, és azt mondani, aki kiolvassa a szakirodalmat, örök életében mindent tud a pénzről. Az igazság az, hogy pénzről és pénzügyekkel egészen addig kell foglalkozni, amíg használjuk. Sok sikert az élethosszig tartó tanuláshoz!

Szerző: Bíró Nóra http://jovoiskola.hu

Mi is az a diverzifikáció és mennyire fontos nekünk?

A diverzifikáció megosztást jelent, amely a befektetésünknél kockázat csökkentést vonz maga után.
Először is szeretném hétköznapi nyelven elmagyarázni.
Kicsit olyan ez, mint a Casino: bemegyek a pénzemmel, és felteszem mondjuk a pirosra, ami vagy bejön, vagy nem… Ha csak egy részvényt, vagy értékpapíralapot választok, járhatok hasonlóan, főleg, ha nem vagyok kellően körültekintő!
Azonban… Tegyük fel, hogy elrepülök a gyönyörű Bora Borára, ahova viszek magammal egy napkrémet és egy esernyőt is, így bármilyen időjárás is lesz, minden helyzethez majd jól tudok alkalmazkodni. Jó ez nekem? Végülis igen, de…. És itt oszlanak meg a vélemények a szakmában is. Ugyanis mi van akkor, ha Bora Borán szerzek magamnak egy nagyon klassz kis csónakot? Hiszen ez jó akkor is, amikor esik az eső, alá tudok bújni, ill. ha süt a nap, ki tudok vele csónakázni a gyönyörű kristálytiszta vízre. Na de ha a jól kiválasztott csónakomba belecsap a villám? Kicsi az esély rá, de előfordulhat…

Mit is akarunk a példákkal érzékeltetni?
A diverzifikáció célja a kockázatcsökkentés, mégpedig úgy, hogy a befektetett pénzünket különböző eszközökbe, például részvényekbe vagy értékpapíralapokba helyezzük el, nem pedig csak egybe. Az is jelenthet diverzifikációt, ha nem csak különböző részvények, vagy értékpapíralapok között osztjuk meg a pénzünket, hanem ha a portfoliónkba választunk meg állampapírokat, kötvényeket, befektetési jegyeket is. A diverzifikáció tehát megosztást jelent, a célunk pedig vele a kockázat csökkentése, hiszen az élet más területein is tudjuk, hogy a több lábon állás erősebb biztonságot jelenthet nekünk.

Ha diverzifikált a befektetésünk, előfordulhat, hogy egy-egy negatív hatás nem érződik a teljes portfoliónkon, hanem csak egyes elemeire hat ki, így a kockázatunk alacsonyabb a hozamot tekintve. A befektetni szánt pénzünket így meg tudjuk védeni a negatív hatásoktól. Természetesen ennek lehetnek hátrányai is. Hiszen, ha a portfoliónk egyik eleme kimagaslóan teljesít, akkor a megosztás visszahúzza a portfoliónk hozamát. A másik hátránya, hogy ha túlzottan diverzifikálunk, akkor nehezen
átlátható a portfoliónk, a befektetésünk több odafigyelést igényel.

Mielőtt a diverzifikálásról döntünk, a tanácsom a következő: nézzük meg, milyen típusú emberek is vagyunk mi? Kockázattűrőek? Vagy fontosabb a biztonság? Esetleg picit ilyen is, meg olyan is? Ha egy részvényt, vagy értékpapíralapot választunk, mindenképpen nezzünk utána minden fontos paraméternek, nézzük meg a jelenlegi helyzetet és a kilátásokat, a jövőbeli lehetőségeket. De soha ne felejtsük el: a tőzsde rövid távon pszichológia!

A diverzifikáció nemcsak befektetési eszközök közötti megosztást jelenthet: egy komplett portfoliót érdemes régiók vagy iparágak, pénzintézetek, kibocsátók és jogviszony szempontjából is megosztani! Az általános tanács a következő: egy eszközbe (termékbe) maximum a pénzünk 5%-át helyezzük, egy pénzintézethez pedig ne helyezzünk többet maximum 30%-nál. Előnyös a teljes portfoliónk megosztása – a lehető legtöbb előny kihasználása, illetve a kockázatok redukálása miatt – jogviszony szerint is: válasszunk direkt (pl. konkrét ingatlan), banki, alapkezelői és biztosítói megoldásokat is!

Mindezt figyelembe véve, s látva a jelenlegi pénz- és tőkepiacok komplexitását és dinamikus változékonyságát, előnyös, ha egy független pénzügyi szakember áll mellettünk, aki segít a döntések meghozatalában... Talán nem baj, ha annak az erős, szép csónaknak van evezője is!